Valamikor régebben véletlenül támadt egy kósza ötletem, hogy mi lenne, ha az emberek élveznék az életüket (saját példából kiindulva persze).

Nem lenne mókuskerék, nem lenne eddmegleves, csak önmegvalósítás azért némi robottal párosítva. Nem utópiában akarok gondolkodni. 

Ehhez képest hajtani/tanulni kell a jobb munkahelyért. Mi végre? Ha 65/60 éves korodban nyugdíjba mész elmondhasd, hogy sokat kerestél? És közben elégedett voltál a mindennapjaiddal vagy csak a szebb jövő reményében tűrtél

Az emberek nagyrésze robotol nap mint nap. Eszébe sem jut, hogy lehetne másképp, hogy festhetne, utazhatna, játszhatna hangszeren.

Ha pedig eszébe jut csak rosszabb, mert nem nagyon tud változtatni. 

...és várni a mágikus pénteket, mert akkor van vége a heti robotnak.

A letűnt idők rabszolgái nem sokban különböztek tőlünk.