Idegszaggatások

Röpke 2 év telt el az utolsó bejegyzés óta.

Apa lettem. Fiam született.

Életem legnehezebb és legszebb korszakát élem.

Próbáltam rá felkészülni szakirodalom olvasással, lélekedzéssel, de annyit ért, mint meditálás a tomboló viharban.

Egyszerre tör rám a bizonytalanság és az elszántság, a kitartás és kétségbeesés, az öröm és a bánat, az élet a maga örökös kettősségével, amik között néha megcsillan az életcél.

Nem tudom van-e ennél nagyobb felelősség és nemesebb feladat, mint gyermeket nevelni.

A napi mantrák: megtudodcsinálni, jóldöntöttél, legközelebbügyesebben, nekicsakisalegjobbat, példátkellmutatnod, légykövetkezetes, hogyanneveljem.

Egész életemben nem gondoltam annyit az apámra, mint mostanság, amikor visszatekintve elemzem, hogy ő hogyan csinálta (legtöbbször rosszul) a dolgokat.

Sokszor próbálok magamra találni a feladatok között, de csak ritkán van idő előhalászni magam és megkérdezni, hogy ha lenne 5 perced mire gondolnál?

Hatalmas feladatba fogtam, hatalmas fához értem a játékbicskámmal. Ideje baltára váltani a visszahúzó ágak ellen.

,,Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért."

Érdeklődni és kapcsolatot tartani számos területen/módon lehet online.

De mi van, ha nem vagy nagy blogoló? Utálod az emailt, csetelni pedig egy átlag nap nincs időd. Akkor irány a twitter.

160 karakterbe kell sűríteni mondandód, amit igencsak hasznosnak találok. Csak a lényeget. Tévében például manapság hol találni már ilyen megközelítést :D Természetesen egy mobilra kötött nettel hasznos. Ha a gép elé kényszerülsz, az már nem spontán.

Javaslom kipróbálásra.

Témaként egy megintcsak kényes dolgot szeretnék boncolgatni és szokásomhoz híven tömören le is zárni.

 Mivel születésem óta körülöttem mindenki cigányozott, ezért most eltekintenék a romázástól. Tehát cigány probléma Magyarországon.

Elöljáróban annyit, hogy nincs bajom velük (igen, vannak köztük rendesek is), amíg nem a környezetemben élnek (büdösek) és amíg nem tőlem lopnak. De ha így lenne, akkor bármelyiküknek a szemgödrük fenekére mélyeszteném körmeimet, bár ez nem csak erre a népcsoportra igaz, hanem bármely ilyen irányultságú személyre/népcsoportra.Tehát nem vagyok elfogult.

Kis történelmi áttekintés. A letelepedésekett követően minden nép rossz szemmel nézte a ,,bevándórlókat". Gyakran ugye ok sem kellett, csak ürügy: mert bennszülött, mert telepes, mert fehér, mert fekete, mert vallásos, mert nem, mert kicsi, mert alacsony, mert volt sapkája, mert nem, mert elvtárs volt, mert nem, mert demokrata volt, mert nem, mert piros volt, mert narancssárga. És itt el is érkeztünk időszakunk politikai vonulatához (kár is politikára sok sort vesztegetni). A kormányzó pártot ugye a nép választja. 

Nekem úgy tűnik a nép akarata érvényesül, amikor kialakításra kerül a szociális háló. Márpedig ez biztosítja a cigányoknak a nagy népszaporulatot. Igen, náluk alacsonyabban van a szint, de az örök törvénynek, hogy annyi gyereket nemzeni amennyit csak lehet, engedelmeskednek. Ilyen szempontból a többiek rosszabbak.

De amivel végképp nem értek egyet, mikor őket teszik felelőssé az ország helyzete miatt. Igen, nem lendítenek rajta, de nem csak ők tehetnek róla, hogy ilyen az ország.

Nézzen magába minden kedves választópolgár és lássa be, hogy ő is hozzájárult a kormány (szegfű/narancs) felhatalmazásához, hogy ez az szociális háló létrejöhessen. Ha pedig a cigányok ezt kihasználják és nem változtatnak rajta, akkor az ország meg is érdemli. Elsősorban nem a cigányokkal van baj, hanem a rendszerrel, mely ezt hagyja.

Még egy tévedés: senki ne higyje, hogy ő ,,színtiszta" magyar, mert pár száz évvel ezelőtt lehet, hogy valamelyik szüleje cigány(vagy más nemzet tagja) volt, így nyugodtan utálhatja önmagát is. A genetikát nem érdekli az, hogy ki lakik az anyaország határain belül.

Még valami annak, aki úgy gondolja cigány vagyok és ezért ,,védem" őket: nem vagyok az, legalábbis felmenőim között (3-4 generáció) bizonyítottan még nem akadt.

Nem az országgal van baj, hanem a benne lévő emberekkel. Aki pedig siránkozik, hogy külföldön mennyivel frankóbb, az tegye már meg, hogy emigrál.

Ja, hogy a magyar ember nem szeret nyelvet tanulni.

Így tényleg nehéz.

 Úgy érzem megérlelődött bennem valami egy blogbejegyzésre. Az i-re a pont a gmail levélvizslatása, de ne szaladjunk ennnyire előre.

Azt hiszem a tévézéssel kezdődött. Kamaszként, de főleg egyetemi évek alatt feltűnt, hogy egyre kevesebbszer nézek tévét. Most abba nem mennék bele, hogy jött a számítógépkorszak és jelentősen visszaesett a Tom és Jerry ismétlések száma a különféle csatornákon.

Jöttek a különféle ,,helyszínelő" sorozatok, ahol élből kimaradtam, mert nem vagyok rá kíváncsi, hogy kik milyen beteg indíttatások alapján trancsíroznak fel emberi testeket.

Valóságsók- a saját életemet szeretném élni nem úgy, hogy közben mások életét nézem.

Híradó. Ez a műfaj sokáig húzta, de egy idő után feltűnt, hogy tele van negatív dolgokkal. Meghalt ez, drágult az. Kinek hiányzik ez? Kit érdekel, hogy a politikusok mennyi pénzt lopnak? Bár ismerek olyat, aki ezen tűnődik napjaiban.

Tehetségkutatók- állítólag ott vannak jó hangú énekesek, de ezek soha nem akkor énekelnek, amikor én odatévedek. Ezen túlmenően egy Máté Pétert vagy Kovács Katit nehogy már egy hangtalan gyík énekeljen. Szóval el a kezekkel a már bizonyított daloktól.

Reklám....ahhhhh. Mindenütt ott van. Megmondják, hogy mit akarj, mit vegyél, hogyan akard.

Szabad akaratról ezek már hallottak? Sajnos működik és hatátásosak a reklámok, tudom. De nem nálam. Újabban direkt elkapcsolok, ha reklámblokk van, de minimum, hogy leszedem a hangot.

Ha rádióban megy egy gagyi szám, amit nem bírok, akkor vagy elkapcsolok, vagy kikapcsolom pár percre. 

Bojkottálok mindent, amit nem kérek de rám akarják tukmálni.

Szegény szórólapozók. Soha nem veszek el tőlük semmit.

Újabban megkérdezik ügynökök vásárlás után, hogy mekkora értékben vásároltam. A válaszom: bizalmas.

Nemrég felfedeztem, hogy gmail postafiókon belül reklám fogad, ami összhangban van leveleim témakörével. Most a gmail bojkottja lesz soron, úgy érzem. Leveleimben ne túrkáljon sem ember, sem gép. Kérdés, hogy van-e olyan levelező, ami reklámmentes. Nem lesz könnyű menet úgy érzem.

Próbálok emlékezni rá, hogy az élet szép is lehet, csak a mindennapi marhaságok szitáján át nehezebb észrevenni a bárány/esőfelhőket.

Valamikor régebben véletlenül támadt egy kósza ötletem, hogy mi lenne, ha az emberek élveznék az életüket (saját példából kiindulva persze).

Nem lenne mókuskerék, nem lenne eddmegleves, csak önmegvalósítás azért némi robottal párosítva. Nem utópiában akarok gondolkodni. 

Ehhez képest hajtani/tanulni kell a jobb munkahelyért. Mi végre? Ha 65/60 éves korodban nyugdíjba mész elmondhasd, hogy sokat kerestél? És közben elégedett voltál a mindennapjaiddal vagy csak a szebb jövő reményében tűrtél

Az emberek nagyrésze robotol nap mint nap. Eszébe sem jut, hogy lehetne másképp, hogy festhetne, utazhatna, játszhatna hangszeren.

Ha pedig eszébe jut csak rosszabb, mert nem nagyon tud változtatni. 

...és várni a mágikus pénteket, mert akkor van vége a heti robotnak.

A letűnt idők rabszolgái nem sokban különböztek tőlünk.

A boldogság nyomában

Nem, ez nem egy filmritika lesz (ha valaki még nem látta volna a Boldogság nyomábant azonnal pótolni).
Csak eszembe jutottak embertársaim, amint nap mint nap cipelik keresztjüket. Sokszor nem is tudjuk, hogy miért tesszük, amit teszünk. Csak zajlanak dolgos napjaink és néha ha visszanézünk számot kell adnunk önmagunknak, hogy volt-e értelme.
Mert a lelkiismeret ilyen rohadt dolog. Hazudhatsz anyunak, apunak, férjnek, feleségnek de önmagadnak hosszú távon (ha nem vagy idióta) nem tudsz.
És elképzelem a fehér kis emberkéket, ahogy útjuk elején patyolattiszta ruhával elindulnak, majd gázolnak át életük során a mocskon, majd pár évtizet után azt veszik észre, hogy csomókban lóg a kosz a szétszakadt ruhán.
És mi végre? Ki az, aki ránk kényszeríti akaratát. A legtöbbet mi magunk hozzuk és vetjük alá magunkat.
Rousseau nem volt buta gyerek. Mikor először olvastam tőle akkor is újként hatott, de azóta még többre értékelem. Megállt és elgondolkodott. Majd úgy gondolta, hogy kivonul a természetbe, mert az emberi miliő csak elvonja a figyelmét a fontos dolgokról.
Most tényleg fontos a HD felbontás, az okostelefon, az intelligens autó, mosópor, sajtreszelő, mágneses karkötő, mellimplantátum meg hajbeültetés?
Ki az, aki fel tudja tenni és meg tudja válaszolni a kérdést, hogy mi a célja az életében? Hányan mondhatják magukról, hogy minden nap nevetnek egy jóízűt és vannak barátaik? Ha tehették, nem bántottak senkit, mert úgy tisztelték embertársaikat, mint önmagukat (vagy csak feleannyira)?
Ki látott utoljára tiszteletet vacokni mocskosan, szégyenkezve a reflektorfényekben fürdő színfalak mögött a sarokba lökve?
Mi kellene történjen ahhoz, hogy józan paraszti ésszel az emberek boldogan éljenek?

Ha csak egy kicsit megbecsülnénk egymást és néha önelemzést tartanánk. 

Ollé. Mivel életemben kicsit elcsendesedtek a viharfekhők (és mert rohamosan nő a látogatottság-francokat), gondoltam előkapok valami idegszaggató témát.

Mai nap nyertese az önbizalom-ennek megélése és meg nem élése.
Talán hiba lenne rögtön ezzel kezdeni és elsiklani afölött, hogy miért ilyen ritka.
Mivel szeretem az olyan dolgokat, amiket az egyedfejlődés is igazol, így megemlíteném az akaratot.
Ez egy olyan drive (most nincs kedvem magyar megfelelőt keresni), ami biztosítja a túlélés során az egyén érvényesülését. Tehát minden ember ösztönösen törekszik akaratának érvényesítésére.
Mi történik ha két ember találkozik? Balhézás, mert mindkettő szeretné akaratát érvényre juttatni. De mennyivel gazdaságosabb, ha nem balhézol, hanem beleülteted a másikba, hogy ő ne akarjon balhézni-ergo ne álljon ki magáért. Tekintse magát genetikai és érzelmi hulladéknak, örüljön, hogy Tacskó gazdaságos élete során van lyuk a fenekén.Ha politiziálni akarnék, akkor tűrje az adókat.
Namármost aki ezt elhiszi magáról, azon túlmenően, hogy teljesíti ,,trükkösebb" fajtársának akaratát, nem fogja magát semmibe se venni. Ergo bárki bármit megtehet vele, nem áll ki magáért, hagyja hogy kihasználják, átvedlik szürke kisegérbe.
Gyakran családon belül hitetik el a gyerekkel, hogy csak egy rohadék akivel állandóan a gond van, mert nem a tervezettek szerint viselkedik-szívemnek oly kedves ez a szál.
A talán semmit nem érő boncolgatás után nézzünk olyan dolgokat, amik hasznosak is lehetnek.
Első lépes a kérdésfelvetés: van önbizalmam? Ha igen, akkor nem értem mi a fenének olvastál eddig.
Ha nincs, akkor miért vagy kiért nincs? Mik vagy kik azok a rohadék tényezők, ami miatt elhitted, hogy semmit nem érsz, hogy mindent csak rosszul csinálhatsz.

Én már tudom, hogy addig nem fogsz lefeküdni, amíg ezeket meg nem válaszoltad magadnak.
Ha pedig teljes a listád, akkor kezd el a tényezőket KIIKTATNI.

Lehet egyedül maradsz, lehet nem lesz olyan ,,színes" az életed mint eddig, de vélhetően boldogabb leszel.

Személyiséged egyedi és értékes. Aki mást mond, az manipulálni akar.

P.S.: aki az elkövetett hibákért saját magát okolja mindig és ezért nem nézi magát semmibe, az önként vállalja az egér szerepet. Tessék abbahagyni, ha így van.